Amikor az ember valami újat alkot… – Balázs
július 29th, 2011
Tehetségeket keresni gyorsan lehet, találni viszont nehéz. Visszanézem majd tíz év múlva ezeket a jegyzeteket, az biztos. Bízom benne, hogy a jövő idővel – mint leendő barátommal – mosolyogva kacsintunk majd egymásra. Minden összejön, aminek össze kell jönnie. Nem lehet másképp. Kutatom az internetet, járkálok helyeken, és ha kell, továbbra is küzdeni fogok azért, hogy országunk fiatal tehetségei mielőbb színpadra állhassanak. Amikor már azt hiszem, hogy nincsenek többen, akkor ér a nagy meglepetés. Zenei szálon fogékony fiatal tehetséget kerestem, és YouTube haver segített: Ismerjétek meg Balázst…
Puszta véletlen folytán találkoztam Szabó Balázzsal. Véleményem szerint fantasztikus zenei érzékről árulkodik gitárjátéka, melyet kétségkívül lenyűgöző hallgatni. Akkor tehát “In medias res“, a kérdéseim pedig ugyanazok:
- Egy YouTube videódra lettem figyelmes: Pink-Fucking Perfect (fingerstyle guitar cover). Mióta játszol gitáron?
- Tulajdonképpen a zenével való ismerkedésem elég régre tehető. Már 5 éves koromban heti rendszerességgel jártam zeneiskolába. Persze ekkor még nem tanultam hangszeren játszani. Akkoriban nem is igazán értettem, miért foglalkozom zenével. Ezt követően megismerkedtem életem első hangszerével, egy klarinéttal, melyen 7 évig tanultam. A zenei általános befejeztével aztán abbahagytam. Zeneileg valahogy sosem éreztem magamhoz túl közel…
A gitározás számomra is váratlanul jött. 14 éves voltam, amikor a bátyám elkezdett gitáron tanulni. Őt látva engem is egyre inkább érdekelt a dolog. Párszor leültem és pengettem, bár fogalmam sem volt mit és hogyan kell csinálni. Arról nem is beszélve, hogy eredetileg a balkezes gitárok álltak kézre. Később azt vettem észre, hogy egyre gyakrabban ültem le és próbáltam kezdeni valamit azzal a kuszasággal, amit a fogólapra nézve találtam. Aztán az első hangok után már nem is tudtam letenni. Magával ragadott az az érzés, ahogy egyre inkább megismerkedtem a korábban teljesen idegen hangszerrel. Bár tanártól csak egy évig tanultam, de már viszonylag korán sikerült önálló gondolatokat kifejeznem dallamok formájában. Fantasztikus dolog, amikor az ember valami újat alkot, amikor valamit kifejez egy teljesen más nyelven. Azt hiszem az alkotás már a legszorosabb viszonyt feltételezi hangszer és használója között.
- Kinek a dalait játszod szívesen?
- Több zenekart és előadót is kedvelek, de mégis egyet emelnék ki, amely nagyon ösztönzően hatott mind a gitárjátékomra, mind pedig annak a világnak a megteremtésére, melyből alkothatok. Még tizenévesen volt szerencsém látni egy koncert dvd-t, mely különböző előadók koncertrészleteit tartalmazta. Az egyik dal –Far Above The Clouds- különösen felkeltette a figyelmemet. Azelőtt még sosem hallottam ilyen típusú zenét, hirtelen nem is tudtam hova tenni azt a különös érzést. Így ismerkedtem meg Mike Oldfield lebilincselő zenéjével, mely azóta is folyamatosan formál.
A YouTube-os videók azonban már más szálról erednek. Ebben az esetben nem igazán van rendszer abban, hogy kinek a számait tanulom meg és játszom el. Nem az előadók a meghatározóak, sokkal inkább a dalok. Általában olyan dalokat választok, amik megfognak, amiben látok valami többletet, kihívást. A „fingerstyle” gitározásban talán az egyik legnagyobb kihívás elcsípni egy-egy olyan dalt, amit azelőtt még senki sem játszott ebben a stílusban. Így meglehetősen szubjektív, hogy melyik dal válik érdekessé számomra és miért, hiszen minden dal stílusformáláson megy keresztül. Ezek mellett persze próbálok minél nagyobb hangsúlyt fektetni saját dalok írására is.
- Mivel foglalkozol most, mik a terveid a jövőt illetően?
- 23 éves vagyok és jelenleg a Pécsi Tudományegyetem, Kommunikáció és médiatudomány szakának mesterképzésére járok. A suli befejeztével mindenképpen dolgozni szeretnék. Továbbá akárhogy is alakul, a zenélést mindenképpen folytatni fogom. Ha másért nem is, azért az érzésért, amit egy-egy jól sikerült videó elismerése nyújt. Szerencsére mostanában egyre több visszajelzés érkezik, egyre több embernek tetszik amit csinálok, és ez nagyon jó érzés. Talán a jövőben még nagyobbá nőheti ki magát ez a dolog. Mindezek mellett fontos az a támogatás is, melyet családomtól, barátaimtól kapok. Sokak mellett Pálmai Péter az, aki nem csak barátként, de mintegy személyes mentorként is tanácsokat ad, bíztat és bátorít.
- Kik segítik a pályafutásodat?
- Azt gondolom, az első és legfontosabb segítség azok az emberek, akik elismerik és szeretik – vagy épp nem- azt, amit csinálok. Hiszen nélkülük nem tudnám, hogy merre és mivel folytassam tovább. Természetesen ezen kívül is akad segítség. Több alkalommal is volt szerencsém együtt dolgozni Jakab Gáborral, akit nagyon jónak tartok abban, amit csinál. Kiválóan bánik a hangokkal és nagyon kreatív. Esetemben az utómunkálatoknál segített abban, hogy az általam felvett témák a lehető legjobban szóljanak. Minden másban pedig magamra vagyok utalva.
Köszönöm Balázsnak ezt a pár mondatot. Én a magam részéről erőt és kitartást, a jövőt illetően pedig sok sikert kívánok neki! A YouTube-os videók pedig idővel tuti, hogy gyarapodnak…
Kategóriák: Tehetségek | Címkék:Szabó Balázs, Tehetségek
